0. Tipikusan több szkenáriót adok meg, mivel az árfolyam mehet kicsit felfelé, mielőtt lefordul és vica versa: ez a price action alapú kereskedés lényege, a legfontosabb, hogy amikor elkezdesz kereskedni, a nap elején a háttérbe szorítod az ötleted, és csak arra figyelsz, hogy az árfolyam mit csinál. 

Lehetséges, hogy hosszabb távon esést várok, de ha az árfolyam még előtte visszaszerez egy korábban elvesztett szintet, akkor butaság shortolni, hiszen épp erőt mutat. A jó kereskedő nem jósol, hanem reagál – mindig megadom a szinteket, amik érdekesek, az ezeknél mutatott reakció alapján érdemes kereskedések indítani. 

I. Elliot Wave és price action ötvözése: a kereskedés során ezt a 2 módszert ötvözöm, amikről részletes anyagokat készítettem. 

Az Elliot Wave alapján felállítok egy elképzelést, észben tartva, hogy mindig több szkenárió létezik: pl egy visszahúzás mehet a 0.382-es FIB szintig, aztán pattan, aztán lemegy a 0.5-ös FIB szintig, és pattan, stb…

Ezután a price action igazolja, ha tényleg aktuális lesz az elképzelés: például a medvék sikeresen letörnek egy többször védett támaszt, ez azt jelenti, hogy jó eséllyel megkezdődik egy korrekció.

Fontos, hogy 70%-ban a fókusz a price actionon van! 

Az Elliot Wave nagyon hasznos várakozások meghatározására, így könnyebben tudsz felkészülni váratlan helyzetekre, de önmagában kereskedésre nem alkalmas, mert becsaphatod magad azzal, hogy erőlteted a tervedet, amikor még nincs itt az ideje. 

II. Price action szintek alapján a kontroll meghatározása: ezek a price actionhöz kellenek, ugye ezek alapján határozhatjuk meg, hogy éppen kinél van az erő:

– ha utoljára egy többször védett, jelentős ellenállást tört át az árfolyam, vagy épp visszaszerzett egy korábban elvesztett támaszt, akkor a bikáknál van a kontroll (uptrendben vagyunk)

-ha utoljára egy többször védett, jelentős támaszt áttör az árfolyam, akkor a medvéknél van a kontroll (mivel a downtrend máshogy működik, mint az uptrend, ezért az ellenállás alá esés NEM jelent medve kontrollt)

III. Színkódok a szintekhez: a következő színkódokat használok a szintekhez:

narancs: órás időtávon kialakult támasz/ellenállási szint, jellemzően egy ideig konszolidálódott itt az árfolyam, vagy egyszer érintette és pattant

piros: többször tesztelt, órás időtávon kialakult támasz/ellenállási szint, jellemzően különböző napokon tesztelte az árfolyam, és pattanást adott – tudjuk, hogy itt sok kereskedő szállt be, tehát az áttörése jelentős eseménynek számít, mivel akkor azok a kereskedők kistoppolódnak és long/short squeeze jöhet 

(amíg ez nem történik meg, addig alapvetően arra kell számítani, hogy a támasz újra pattanást ad, az ellenállás pedig visszalöki az árat)

kék: napos időtávon kialakult támasz/ellenállási szint, itt a napzárások számítanak csak a kanócok nem – egy napos támasz/ellenállás tipikusan tesztelve lesz még 

lila: hetes szint

IV. Elliot Wave retracement és extension tool használata: mindkét eszköz használatát bemutatom az Elliot Wave anyagban. 

Annyit érdemes észben tartani, hogy hullámon belüli méréseknél a normál chartot használom  – tehát pl amikor IV. hullám A alhulláma alapján kiszámolom, hogy mit célozhat a C alhullám.

Amikor pedig hullámok közötti mérést csinálok, akkor általában (de nem kizárólag) a logaritmikusat – tehát pl amikor azt számolom, hogy a III. hullám milyen FIB szintjéig húzhat vissza a  IV. hullám, akkor az első ötlet megnézni a log chartot, mivel ez több hullámot érint.

Azért írom, hogy általában, mert gyakran a normál charton meghatározott FIB szinteknek is van jelentősége, egyelőre nem tudok egyértelmű szabályt hozni – mindkettőt meg szoktam nézni, és figyelni a reakciót körülöttük (pl: kialakuló szintek, price action, stb…)

Fontos tehát, hogy a videókban látottak alapján kapcsoljuk be, hogy log chart esetén logaritmikus FIB szinteket számoljon, és hogy tudjuk, hogy éppen mikor log és mikor normál chartot nézünk!